A R T 2016-2018

Az otthonmaradás kérdése számtalanszor felvetődött a családomban és a szűk környezetemben egyaránt. Ugyanakkor vajdaságot és egész Szerbiát, valamint Magyarországot is érinti ez a probléma.

A mai világban háttérbe szorul a család. Egyre kevesebben gondoskodnak szüleikről, nagyszüleikről, egyre többen nem, vagy csak nagyon későn vállalnak gyermeket. Mindezt a megélhetés, a karrier érdekében. Az ember az egyedüli lény ezen a világon, aki képes az anyagiakat a család, ez által saját fajának fenntartása elé helyezni, mindezt önmaga által gerjesztve. Képeimmel a környezetemben végbemenő leépülés emberi oldalára szeretnék rávilágítani, a menjek vagy maradjak kérdésre, egyelőre még nem válaszolva. Témám kifejtésére főképp az itthoni helyzetet, a szerbiai, a vajdasági magyar létet használom. Az anyagokat, melyekből a munkáim készülnek, a környezetemből szerzem - néha, mondhatni a múlt darabjaiból állítom össze. Eme kis élettér leépülése, melyben mindennapjaim múlnak, véleményem szerint kiválóan szimbolizálja azt a leépülést, ami szellemileg és materiálisan is végbemegy országos, vagy akár világ szinten. Munkáimmal valódi problémákra és valódi értékekre szeretnék rámutatni.

Korai munkásságom ez a gondolatkör övezi.